16 éves lehettem körülbelül, amikor is elhatároztam azt, amit minden dagadt, és nem túl szép srác elhatároz, ha szorult belé egy kis büszkeség. Ekkoriban kezdtem el zenélni, ami sok jóval nem kecsegtetett, tekintve hogy többet lógtak körülöttünk a holtrészeg lógóhajúak, mint a dögös csajok, akik elaléltak a három akkordtól, amit tudott a banda prezentálni. Így hát összeszedtem a virtuális tökömet, és nosza, teletext chat-társkereső-anyámkínja.
Itt megállnék egy pillanatra, hogy kifejtsek egy érdekességet. Aki járt már a TV2 chatjén, az tudja, hogy egyszercsak felbukkannak hölgyek, akik elmondásuk szerint annyira telefonfüggők, hogy 2500as feltöltőkártya számáért sok dolgot megcsinálnak. Hát, naív, állandóan kanos tiniként rájöttem, hogy ez a legolcsóbb módja kiélni a telefonos mazochizmust, nem kell itt mindenféle dominákat felhívni. 2500 Forintért hozzád se szólnak, vagy jobb esetben még le is aláznak egy számköszönő smsben. Éljen!
Visszatérve, volt pár érdekes beszélgetésem ezen az oldalon, néhány igencsak elvetett próbálkozás, mígnem megtaláltam Ő-t. Csodás beszélgetések voltak, imádtam a hangját, de ugye a kébőbb a neten használt praktikákkal ellenben, képen nem igazán lehetett küldeni smsben. Így hát, mikor kiderült, hogy csupán csak 250 km-re lakik, irány az vonatra fel...
Marhajó élmény a Nyugati pályaudvarnál várakozni, és pislogni, hogy vajon ki lehet az. Ha figyelembe vesszük, hogy már másodszorra voltam itt (első alkalommal ugyanis nem tudtam elérni telefonon, irány haza 6 óra alatt, majd rábeszélt még egy próbára). Na, egyszer csak megjelent. Ekkor már tudtam, hogy egy nőnek mindent szabad mondani, de ha meg akarod fektetni, akkor semmi rosszat. Így hát a Bud Spencer- felépítményű, és arcszerkezetű hölgyikéből olyan bájos lányzó lett amíg megtettem a távot a lépcsőtől a jegyautomatáig, hogy ezt David Copperfield is megirigyelte volna.
Nos Piedonéval elmentünk agglomerációban található falucskájába, majd rögtön fel emeletre, szobájába. Érdekes volt, mivel 3 napot töltöttem ott, és rajta kívül a kutya nem tudta, hogy ott lebzselek, kedves szüleivel nem találkoztam egész hétvége alatt, pedig volt ki- és bemászkálás rendesen. Na, itt volt alkalmam rájönni, hogy bár puncit itt se sokat kaptam, de vannak egyéb alkatrészek, amik szintén nem alhanyagolható teljesítményre képesek. Így hát fájó golyókkal hagytam el vasárnap hajnalban a terepet, mivel addigra szinte 3 napon át tüzeltem akkorákat, mint egy kartácságyú.
Néha lejött hozzám (2-3 havonta egy hétre), ilyenkor egészen mókásan teltek a napok, de nem nagyon tetszett neki, hogy a helyzet nem épp kielégítő, és a közelben is elkezdtem egy másik nőszemély után nézni. Ráadásul a naplómból tudta meg, így egyértelmű volt, hogy nem maradok olyan csajjal, aki nem tiszteli a privát szférámat. Picsa. :)
Na, hát így vesztettem el majdnem a szüzességem - először.
